Leecher

Szerkesztőségünk minden héten kiválaszt egy hazai bandát, akit megtesz a hét zenekarának. Ennek keretén belül az alapinformációkon és hallgatnivalón túl olvashattok egy mini interjút 5 alap + pár speciálisan a bandára vonatkozó kérdéssel. A bandák kiválasztásánál sem az ismertség foka, sem a metalon belüli műfaj, sem a szakmában eltöltött idő nem számít. Az egyetlen kitétel, hogy hazai legyen, az egyetlen fokmérő pedig a minőség. Így megismerkedhettek számotokra eddig esetlegesen ismeretlen, színvonalas tehetségekkel, reményteljes feltörekvő titánokkal, illetve régebbi ismert bandákról is szerezhettek új információkat.

band_bg_logo

A hét zenekara: Leecher

Műfaj: Szimfónikus metal

Alakulás éve: 2012

Város: Budapest

A Leecher zenekar eredetileg 2008-ban alakult, viszont a komolyabb aktív éveket csak 2012-től számlálják. A Horváth Anett és Nagy Ádám által vezetett banda különlegességét a gitárokat helyettesítő csellók adják, amivel jellegzetes gótikus atmoszférát teremtenek. A kezdetben feldolgozásokat játszó alakulat már csak a show színesítésére merít a nagyoktól, mára már csak saját dalokkal lépnek a színpadra.  Az igazi kiugrást 2013-ban történt a zenekar életében, amikor a HammerWorld/Rockmaraton tehetségkutatón megnyerték az első helyért járó díjat, ami lehetőséget biztosított első lemezük, a Sightles rögzítésére. Idén októberre várható a zenekar következő anyaga, ami nem más mint egy magyar nyelvű, akusztikus produkció.

22052745_1498561806872932_547564882_n

Mi a zenétek legfőbb mozgatórugója?

Anett: Az önkifejezés, a világ megértése a zenén keresztül, sajátmagunk megértetése a világgal.

Van a bandának kitűzött végső célja? Milyen irányba haladtok, változtak a célok az idő múlásával?

Ádám: A zenekar a kezdetektől fogva úgy épült fel, hogy nem akartunk korlátokat állítani magunk elé, ezért is írtunk angolul dalokat. A közelmúltban viszont egyre inkább azt láttuk, hogy itthon mindenki nagyon szereti a magyar szövegeket, ez volt az egyik oka annak a váltásnak, hogy az itthoni koncertjeinken magyarul énekelünk.

Mekkora nálatok a dalszövegek szerepe a zenén belül? Milyen forrásból származnak inspirációk a szövegek megírásához? Van összefüggés a dalok szövegeinek tartalma között, vagy inkább aktuálisan felmerülő témákat dolgoztok fel?

Ádám: A szövegeink általában személyes tapasztalatokból és gondolatokból táplálkoznak. Persze ez nem azt jelenti, hogy elmondjuk a vélményünket dolgokról és kész, sokszor a beszélő szájába éppen hogy olyan álláspontot adunk, amivel nem értünk egyet, vagy egy olyan szituáció inspirál minket, ami másokkal történt.

Élőben, vagy inkább stúdiókörnyezetben érzitek magatokat otthonosabban? Az élő produkció, vagy a stúdióanyag tökéletesítése a legfőbb cél?

Anett: A stúdió mindig nagyon stresszes, mert ott valahogy rátör az emberre a tökéletességi kényszer. A koncerten inkább a lendület átadása, a közös bulizás a cél, ott sokkal könnyebben el tudom engedni magam. Bár ennek az is lehet az oka, hogy többször voltam koncerten, mint stúdióban. A legfőbb cél mind a kettő tökéletesítése, amennyire csak lehet :).

Dáve: Mivel jó pár koncertet tudhatok már a hátam mögött, ezért én ott érzem inkább otthonosabban magam, mint a stúdió “magányában”. Persze teljesen más a két atmoszféra, de én szeretem élőben látni a közönség azonnali reakcióját a zenénkkel kapcsolatban. Természetesen mindkét terület tökéletesítésére törekszünk, illetve arra, hogy élőben is minél inkább vissza tudjuk adni a stúdióban felvett anyagot.

Mennyire vagytok nyitottak a metalon kívüli zenei stílusokra? Merítettek inspirációt más stílusokból a saját munkátokhoz?

Ádám: Én majdnem mindenféle stílusban hallgatok, és megesik, hogy írok is zenét, ezek nyilván nem jelennek meg a Leecherben, de vannak például elektronikus kísérleteim vagy progosabb dalaim. Volt már, hogy egy teljesen másféle dalhoz írt témám végül ott nem működött, és a Leecherben kötött ki. Ezen kívül érdemes is sokféle zenét hallgatni, mivel az ember hajlamos abba a csábító hibába esni, hogy valójában gitárzenét ír csellókra, miközben sokkal érdemesebb kihasználni az egyedi hangszerelésbő adódó lehetőségeket.

Dáve: Én egy csak ütősökből álló zenekarban (Belvárosi Ütőegyüttes) is játszom, és velük a komolyzenétől kezdve a filmzenéken át a könnyűzene több műfajából is játszunk dalokat, így mondhatom, hogy nyitott vagyok bármi más stílusra a metalon kívül.

band_lines

Most hogy elkészül(t) az akusztikus anyagotok, hogy érzitek, hogyan jobbak, hangulatosabbak, “igazibbak” a dalaitok? Mi késztetett egy akusztikus anyag megírására?

Ádám: A szöveg nyelve mellett a dalok hangzása is megváltozott szerintem, így közvetlenebb, mondhatni családiasabb lett a zene, ugyanakkor a metál-faktora is lecsökkent, egy teljesen más dimenzióba került ezzel. Akusztikus vágyai és hajtásai régen is voltak a zenekarnak, még az alapítás évében utcazenéltünk is, csak a lemez körüli teendők között kevés idő volt rá, illetve ez a zene három csellóval tud igazán kibontakozni. Így egyszerre tudtunk magyarul kiadni dalokat és az akusztikus igényeinket is kiélhettük.

Anett: Én “igazibbnak” érzem őket, de valójában nem is az akusztikus mivoltuk, hanem a magyar szövegeik miatt. Ismét rájöttem, hogy magyarul énekelni nagyon jó dolog. Sokkal színesebben, szemléletesebben lehet így átadni a mondanivalót. Ehhez különösen passzol az akusztik jelleg, hiszen amíg a lemezen a nagyzenekar és a “zúzás” a hangsúlyosabb, itt több figyelmet kapnak a szövegek, közben mégis ugyanazokról a dalokról beszélünk. Szerintem így kerek a történet.

Köszönjük szépen!

 

Facebook: https://www.facebook.com/leechermusic/
Weblap: http://leechermusic.com
Youtube: https://www.youtube.com/channel/UC6wxdVR7NNPNqn9enltYZuA
E-mail: management@leechermusic.com

Tetszett? Oszd meg a barátaiddal \m/